A zuhanásgátlók a magasban dolgozók biztonságát biztosító alapvető felszerelések, és összetételük közvetlenül meghatározza védőhatásukat és az alkalmazható forgatókönyveket.
Energiaelnyelő rendszer: Ez a zuhanásgátló központi biztonsági modulja, amely jellemzően nagy -szilárdságú hevederből, acél drótkötélből vagy szintetikus szálú kötélből áll, egy beépített -energiaelnyelővel (például szakító{2}} típusú pufferrel vagy rugós lengéscsillapító mechanizmussal) együtt. Esés esetén az energiaelnyelő a több ezer newtonos csúcsról az emberi test számára elviselhető tartományra csökkenti az ütési erőt (az ipari szabványok legfeljebb 6 kN-t írnak elő) ellenőrzött szakítási vagy nyújtási folyamat révén. Például az EU EN360 szabvány előírja, hogy egy 2 m-es szabadesési tesztnél a zuhanásgátló átlagos fékezőereje nem haladhatja meg a 6 kN-t, a féktávolságot pedig 0,2-1,2 m között kell szabályozni.
Zárási és fékező mechanizmus: Ez a rész felelős a reteszelő funkció beindításáért az esés pillanatában. Az általános műszaki megközelítések közé tartoznak a centrifugális fékek (az esés gyorsulásával a súrlódó lemezek befogására) és a fogasléces fékek (a mechanikus reteszelés aktiválása sebességérzékelőn keresztül). Példaként egy centrifugális zuhanásgátlót 3-6 súrlódó lemezkészletet tartalmaz. Ha az esési sebesség meghaladja a 0,5 m/s-ot, a súrlódó lemezek centrifugális erő hatására szorosan összekapcsolódnak a fékkerékkel, azonnali reteszelést érve el. Egyes csúcskategóriás termékek kettős fékrendszerrel is fel vannak szerelve, a fő- és a segédfékek egymástól függetlenül működnek, hogy egyetlen pont meghibásodása esetén is biztosítsák a védelmet.
Csatlakozási és rögzítési alkatrészek: Ide tartoznak a fém csatlakozók, például biztonsági horgok, D{0}}gyűrűk és háromszöggyűrűk, valamint az épületszerkezetekhez vagy berendezésekhez való rögzítéshez használt rögzítőeszközök. A biztonsági horgoknak át kell menniük az EN362 szabvány tesztjén, nyílásuk nem haladhatja meg a 22 mm-t és szakítószilárdsága legalább 22 kN. A rögzítés tervezésénél figyelembe kell venni a teherviselési irányt-; például a függőleges horgonyoknak 22 kN statikus terhelésnek, a vízszintes horgonyoknak pedig 15 kN statikus terhelésnek kell ellenállniuk, és fel kell szerelni egy kioldásgátló szerkezettel.
A vezetősín és a vezetőrendszer (sínre{0}}szerelt zuhanásgátlókhoz) nagy-szilárdságú alumíniumötvözetből vagy acélból készült vezetősínekből, csúszkákból és határoló eszközökből áll. A csúszkák görgőkön vagy csapágyakon keresztül érintkeznek a vezetősínekkel, így biztosítva, hogy a zuhanásgátló szinkronban mozogjon a kezelővel. A vezetősínrendszernek meg kell felelnie az EN795 szabványoknak, a függőleges eltérés legfeljebb 3 mm lehet vezetősín méterenként. A vezetősínek felületi kopását rendszeresen ellenőrizni kell, és a rendszert ki kell cserélni, ha a kopási mélység meghaladja az eredeti vastagság 10%-át.
